Amikor a gyermeket tervezik,várják valahogy mindig csak az édes csöpp baba esetleg a pár éves gügyögő képe jelenik meg.
Aztán azt gondoljuk,hogy a sok álmatlan éjszakánál és fogzó babánál nincs fárasztóbb és nehezebb életszakasz.VAN!
Kétség nem fér hozzá,mennyire igaz az az elcsépelt szöveg miszerint:kisgyerek kis gond,nagy gyerek...
Kezdve a reggeli duzzogástól,hogy iskolába kell menni.De egy sima felkelés is óriási feladat.
Legyen macskánk?Hár persze,hogyne...
Miután a gyerekeim "felnőttek"már szobatiszta mindenki,nem is találhattam volna magmnak jobb elfoglaltságot.
Egy átlagos (bár szabadságon lévő) keddi reggelen,miután letudtam a napi futásom nekiálltam takarítani.Valahogy eddig fel sem tűnt mit csinálok én rendszeresen.Most viszont,bizonyára a futás okozta endorfin hatására,hangosan röhögtem magamon ahogyan a macskaszart lapátoltam az alomból a kukába....
Azon gondolkodtam,hogy most komolyan,normális vagyok?40 évesen itt térdelek és lapátolok....hát nem éppen ezt a jövőképet láttam magam előtt 20 éve....
Amúgy nagyon cukik ♥♥ (olyanok mint a kamaszok,ha éhesek jönnek,bújnak)
